lábjegyzet

A tegnapi "nappali alvással egész jól állunk" mondathoz tenném hozzá, hogy de az éjszakaival meg egészen rosszul.

Nem tudom, mik ezek a hasfájások, de mondjanak le!


Egyszerűen nem tudom belőni úgy, hogy ne legyen éhes éjjel ugyanúgy négyóránként. Mondjuk kihúzom talán visszalatatással öt óra hosszát, de tényleg éhes, egy-egy ilyen alkalommal megeszik két decit. Aztán persze fáj a hasa, mert továbbra is bennereked minden, ha ki nem mocorogja, hiába büfiztetem, tornáztatom rengeteget, mielőtt leteszem.

Nem megoldás, ha kevesebbet kap, akkor eleve vissza sem alszik, vagy ha nagy nehezen mégis, fél óra múlva balhézik.

Nem tudom, miért ekkora béldózer, a súlya teljesen rendben van, mégsem tudunk leállni a 0-24-es táplálkozásról.

Ráadásul amióta nem szopik, azóta külön macera kaját csinálgatni neki folyton.


Szerettem volna tovább szoptatni, és persze szép, hosszú elválásra számítottam, ahol nekem kell majd lassan elválasztanom magamtól.
(úgy gondoltam eredetileg, hogy olyan egyéves koráig szoptatnám még, napi egy-kétszer)
Hogy, ha már rendesen eszik is, azért összebújunk reggel, meg este még egy kicsit.

De nem, az én fiamat nem ilyen fából faragták..

Persze, hiába volt rengeteg tejem, nyilván nem volt már tápláló, hiszen másfélóránként farkaséhes volt, természetes, hogy jobban preferálta azt az ételt, amitől jól is lakott.
De nekem ez többet jelentett, mint sima táplálást, és, bár azt hittem, nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentősséget, de ez a hirtelen-hamari faképnélhagyás hagyott bennem egy kis csalódottságot.

Ugyanakkor, persze ez százszor jobb, - sőt, persze egyáltalán nincs is benne semmi rossz, - mint mikor szeretne szopni a baba, és amiatt kell abbahagynia, mert nincs elég tej. Ez esetben működött a (nem)kereslet-kínálat, a baba szükségletei szerint, úgy meg szegény anyuka magát érezheti hibásnak, ami nem hiányzik senkinek ilyenkor..


Azt hiszem, én leszek az az anyuka, akit mindenki irigyel, mert az első óvódai napon, miközben ő a kezét tördeli, és lélekben felkészült a hosszas rábeszélésre és vígasztalásra, a gyereke egy gyorsan odanyálazott puszi után boldogan hagy faképnél és rohan be játszani.
Ami persze remek.
Egyfelől..