Benedek elszégyellte magát, amiért tegnap elszégyellte magát, ezért, nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ma inkább nem is alszik.
Csak így, egyszerűen.
Egykor még meg tudtam győzni, hogy éjszaka van, pedig már akkor is nagyon vígan ébredt, de háromkor aztán végképp úgy döntött, hogy itt az ideje elkezdeni a napot.
Idáig óriási szerencsénk volt vele ilyen szempontból, mert ha rosszul is aludt, a kezdeti klasszikus napszakfelcserélés után maximum ilyen öt-hatos felpörgéseket mutatott be, száz évben egyszer.
Igaziból először nem volt nyafi, egyszerűen csak nem hagyott aludni, vigyorgott, gőgicsélt, kiabált, pörgött-forgott, öt percenként kellett kiszednem a kiságy rácsai közül, merthát ugye az nem ilyen keresztbefordulós mókákra lett kitalálva, viszont a járókába nem akartam kirakni, egyrészt azért szerintem elég húzós lenne, ha én az egyik szobában aludnék, ő meg a másikban csinálna akármit, ahol nem is látom, hallom annyira, másrészt meg ugye, nem legitimizálhattam ezt a bulit.
Azért úgy másfél óra múlva megunta az egyedüli műsorszolgáltatást, odakúszott a fejemhez, és megpróbálta elkapni a hajam ( a kiságy a mi ágyunkra merőlegesen van, és a fejünknél van összetolva).
Odébbmentem, szorongtunk Gáborral az ágy másik felén.
Megharagudott, ordítás.
Tény, hogy egy idő után legalább már nem volt kevés a hely, mert a gyermek apja gyáván távozott a nappaliba, holmi túlmisztifikált alvásigényre hivatkozva.
Miket nem tanul meg értékelni az ember!
Aztán hétkor, mint akit letaglóztak, Benedek mélykómába zuhant, mi meg tanakodtunk, hogy akkor most felkeltsem-e nyolckor, vagy hagyjam aludni egész délelőtt.
A helyzet megoldódott, mert fél nyolckor kipattant a szeme, és, bár talán egy icipicit megfogyatkozott lelkesedéssel, de folytatta a a goa partit.
Azon túl, hogy három helyett négyszer aludt, és egy icipicit nyafkább volt, nem nagyon befolyásolta a napját, hogy gyakorlatilag egy az egyben kihagyta az éjszakai alvást.
Szépen elvolt a járókájában egész nap, ami egyébként tuti befektetésnek bizonyult, mióta megvan, kétszer annyi az időm.
Úgyhogy, fogpiszkálókkal kitámasztott szemekkel ugyan, de rakodtam, takarítottam, sütöttem sütit, és este csináltam lasagnát (ha őszinte akarok lenni, mindegy volt, mit csinálok, csak olyan legyen, hogy megihassak hozzá egy pohár bort..
).A történet végéről már csak Gábor elbeszéléséből értesültem, ugyanis, bár tényleg csak egyetlen pohár bort ittam, de egy dög erős vöröset, úgy fejre álltam, mint annak a rendje.
Pedig én a terhesség és a szoptatás alatt is megittam néha-néha egy fél pohár gyenge, rozét, fehéret, vagy vöröset vizezve, de ez most, úgy látszik, túl nagy lépés volt az életem visszahódítása terén tett kísérletezgetés ingoványos talaján.
A produkciók között volt állítólag többek között némi balettelőadás, vihorászás, és az alvó gyerek szobájában tett meggondolatlan kijelentések, miközben kis segítséggel, ámde viháncolva vetem magam az ágyba, hogy ne pisszegj már, nem is vagyok hangos, és úgysem ébred fel.
És nem is ébredt.
Csak azt nem tudom, most ezek után mit mondok majd, miért nem lehet este hangosan meccset nézni?
Ja, a kedvencem:
msnen rámír egy volt gimnazista osztálytárs, hogy jaaj, te nem vagy fent a facebookon (már az iwiw is untig elég, annak sem látom sok értelmét), ma tartunk rögtönzött osztálytalálkozót, gyere hétre a Szimplába.
Próbáltam neki kedvesen megmagyarázni, hogy bár nagyon értékelem, hogy szólt, de MUHAHAHAHAHA, nem így megy ez.
De hát valaki vigyáz arra a gyerekre és kész. Mondtam, hogy persze, ez elméletben megoldható, de azért az esti felvigyázás nem ugyanaz, mint a nappal otthagyom fél órára témakör(és az sem megy így spontán azért legtöbbször).
No, nem baj, jönnek ők még az én utcámba, nem leszek mindig én az egyetlen házas, kisgyerekes űrlény..
Nekem az a tapasztalatom, hogy egy ilyen korú gyereket, főleg, ha már nem szopik éjszaka, jobb kitenni aludni külön szobába. A legtöbb gyerek fölébred időnként éjszaka, de ha csönd van, sötét, és nem lát senkit, akinek lehetne produkálnia magát, akkor elvan magában, és rövidesen visszaalszik. Ha viszont meglát titeket, akkor úgy gondolhatja, hogy lehet közösségi életet élni.
Gergelynél, az első gyerekünknél jöttem rá erre, mert Sanyi 6-ra járt dolgozni akkor egy gyárba, és amikor 3/4 5-kor felkelt, Gergely is felébredt, és attól kezdve én sem tudtam aludni. Kitettük a kisszobába, és csodák csodája, reggel 8-ig nyugodtan alhattam, ha felébredt is csöndben volt. Volt néhány játék az ágyában, azokkal játszhatott,ha fölébredt, de csöndben volt.
Így aztán nálunk a többi gyerek is elég hamar kikerült tőlünk, és abszolút bevált. Néha hallottam, hogy fent vannak, de rövidesen elaludtak. Az egyik legmurisabb emlék a mai napig, hogy Gergely már kicsit nagyobb volt, ki tudott mászni a kiságyból, és arra ébredtünk éjjel, hogy a frissen kapott kismotorral motorozik a nagyszobában. Csendben lestük, nem vette észre, és néhány kör után visszafeküdt, aludt tovább.
Próbáld meg a nagyszobában a járókában altatni, és ne rohanj hozzá ki minden pisszenésre, hátha beválik.
Benedek már rég lefeküdt aludni, mikor mi még kint vagyunk (Gábor jó sokáig).
Semmiképp nema altatnáma nappaliban, mi van pl, ha vendégeink jönnek, és le akarom fektetni.
Hol itt, hol ott meg nem jó szerintem, én szeretem, hogy a sajátjához szokott.
De persze Évának igaza van a különalvásról, és tényleg írtam már, hogy megérett a dolog a különalvásra, ha tudnám, külön tenném.
De egyenlőre csak az jöhetne szóba, hogy mi költözünk ki a nappaliba, és, bár nyilván önző vagyok, de ezt sem szeretném, nekem is szükségem van egy nuygodt sarokra.
Főleg így, hogy mostanában eléggé eltérő időben keülünk ágyba Gáborral, én pedig már-már autisztikus szinten ragaszkodom a nyugodt körülményű alváshoz.
Persze, az a megoldás, hogy majd el kell költözni, de ezzel még muszáj várnunk, most nem tudunk, szóval, csak remélni tudom, hoyg mielőbb lehetővé válik ez is..
Azóta milyenek az éjszakák?
Én a bűbájos, szerethető részegtípus vagyok..
De erről Gábor talán bővebben tudna írni..
Az éjszakák: megint következett egy relatív nyugis, és akkor a gyerekorvos azt mondta, hogy nem vagyok normális, egyszerűen ne adjak neki 10 és 6 között enni. és folytköv..