tudja, mit akar

Benedek megint nem kért enni az éjjel, és ébredni is lényegesen kevesebbszer ébredt, viszont már hajnalban nekiállt kukorékolni, úgyhogy borítékolom előre, hogy a következő probléma az lesz, hogy, mivel nem szokott hozzá a hosszú alváshoz, nem fogja tudni ezt a 11-12 órát végigaludni.

Így aztán egész nap nagyon nyűgös volt, bár, azt hiszem, hogy ez nem csak emiatt van, hanem egészen egyszerűen kezdünk belefutni valami hisztikorszakba.

Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, nem rögtön kap meg valamit, vagy elveszem előle, amivel játszik, akkor olyan sípolós visításba kezd azonnal, hogy a fülem kettészakad menten.

Nem nagyon voltam még erre fölkészülve, valahogy azt hittem, hogy ez majd akkor jön, amikor a gyerekkel kicsit értelmesebben lehet beszélni.

Így most annyi van, hogy ő rágni akarja a kábelt, én meg odébbteszem.
Észérveim reálisan nicsenek, mert bár elmondom, hogy azt nem lehet csillagom, mert veszélyes, és nem a te játékod, de persze nyilván egy szavamat sem érti, részéről pedig marad, hogy vöröslő fejjel ordít, veti ki magát a kezemből, tekereg, krokodilkönnyeket potyogtatva bömböl.

Minden kell neki, amihez nem nyúlhat, és vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet eltenni, mert használatban vannak, így aztán persze szem előtt is.

Elsősorban a kábelekre hajt, különös kedvenc még az egér, a távirányító, illetőleg a főnyereményt természetesen a mobiltelefon képviseli.
Itt meg kell jegyeznem, mint jellemző esetet, hogy ha esetleg odaadnám neki a telefont, akkor meg azért visít fejhangon cirka két percen belül, mert neki bezzeg nem akar világítani. De azért fejlődőképes a gyerek, mert a héten valahogy sikerült véletlenül kikapcsolnia a billentyűzárat és fehívnia Gábort a gyorshívóval..


Jellemző, hogy anyuéknál kapott Lujzitól egy csalitávirányítót, két perc alatt levágta, hogy ezt szabad nyalogatni, úgyhogy onnantól ránézni sem volt hajlandó a továbbiakban, hanem már üvöltött is torkaszakadtából a másikért, amit feltettünk a polcra.