álom

És megtörtént!


Letettem kilenckor, és mint egy darab fa, aludt reggelig.

Vagyis izé.

Öt húszkor olyan üvöltésre ébredtünk, amit még eddig nem hallottunk tőle, mondjuk, ha rávágnám az ajtót a kezére, vagy ilyesmi történne, akkor adna ki jó eséllyel ilyen hangot szerintem.

Egy másodperc elteltével ott álltunk mindketten a kiságy mellett, és elszörnyedve néztük a vergődő gyereket.
Aludt.
Felráztam
Irgalmatlanul megfájdult a fejem.
Benedek röhögött.
Gábor visszafeküdt.
Benedek boldogan turbékolt, az alvásomnak lőttek.

Hétkor aztán elaludt fél órára, hullafáradt volt.
És tízkor is, meg délben, akkor aztán aludt két órát, és végre kipihenten kelt. Lesznek itt még gondok, azt hiszem, de jó, jó, nagyon jóóóóóóóó úton járunk!


El nem tudom képzelni, mit álmodhatott, mert azt gondolnám, hogy olyanokat szoktak ilyenkor a gyerekek, amik ébren megesnek velük, de nem verjük szöges korbáccsal, becsszó, és ébren még nem hallottam tőle ilyen fajta visítást (bezzeg másmilyet).

Amúgy is érdekes, hogy azóta látványos ez az aktív álom-szakasz, mióta kicsit beindult a mozgása.
Eddig csak mosolygott álmában, vagy nyugtalan volt, most viszont sokszor kuncog, nevet, vagy nyafog, nyüszít, és pontosan be tudom azonosítani, hogy jé, ilyet akkor csinál, ha nem ér el valamit, amiért kepeszt, és azt akarja, hogy tegyem közelebb, vagy épp csikis, izgatott, nyugatalan.


Az alsó középső foga, ami már kilóg, csak van rajta egy kis bőr, még minidg ugyanúgy van, viszont besorolt mellé a párja is, illetve a bal felső kettes szintén hasonló státuszban leledzik, és van még több, lelkesen igyekvő versenyző, akik még nem reménytelenek a dobogós helyezésre.

Bár eddig is azt hittem, nyáladzik, most csak ámulok, mert egyszerűen hullámokban ömlik a nyál a szájából, de durván, minden ázott és valljuk be, büdös, a játékok, a járóka, a ruhái és nem utolsósorban szerény személyem.