Benedekblog

Megint nem aludtam az éjjel túl sokat..

Benedek tulajdonképpen remekül elvan, elkezd nyavajogni, 5 perc alatt visszanyugtatom, és alszik tovább egy újabb órát, én viszont a nehezen elalvó típus vagyok, úgyhogy esetemben erősen rövidülnek ezek a szakaszok..

Minden tiszta nyál az összes vízszintes felületen, mert, bár nappal is többet alszik, ha fent van, nagy az élénkség, ficánkol össze-vissza, és ahogy mocorog, összeken mindent. Aztán üvölt, hogy tegyem arrébb, így remek lehtősége nyílik újabb tócsát gyártani.

Esténként még mindig fáj általában egy kicsit a hasa, de ez komolytalan erősségű az eddigihez képest, ráadásul legalább a nap többi részében nincs gond azzal, hogy az éhségtől és a hasfájástól egyaránt üvöltő gyereket hurcibálom órákon keresztül.

Beálltunk arra, hogy amikor átpelenkázom, egyúttal negyed órát azzal töltök, hogy tornáztatom és kinyomkodom belőle a pukik nagy részét, a maradékkal elboldogul egyedül is. Ha régebben csináltuk ezt, iszonyúan ordított, még szép, hiszen tele volt a pocakja pangó kakival, de most igen gyümölcsöző tud lenni ez a művelet, a szagáról már nem is beszélve..

Igazából, hiába vagyok zombi, annyira jól érzem magam attól, hogy Benedek folyotn mosolyog.
Ez eddig nem így volt, mert felkelt, evett egy keveset és utána egy óráig sírt, és később is nyűgös volt, mert éhes maradt.
Most felkel, megszoptatom, kiteszem és csak vigyorog, csak vigyorog, össze-vissza kalimpál, gagyog, nézelődik, rengeteg az energiája és látványosan sokkal jobban érzi magát, mint eddig.














Most már csak azon rettegek, nehogy befuccsoljon ez a módszer is idővel. De remélem, most már lassan amúgy is kinőné ezeket a nyavajákat, bár a védőnő szerint, ha ennyire vészes, akkor ebben ne is reménykedjek a hozzátáplálás előtt..
Én viszont szeretném 9 hónapos koráig, vagyis a korrigált fél éves koráig csak szoptatni, ráadásul ez pont lefedné a tél nagy részét is, amitől külön félek, mert azzal riogattak, hogy a légzéselégtelenséggel indult koraszülötteknek állítólag grátisz jár mindenféle légúti nyavaja, amit csak télen be lehet szerezni., talán az anyatej megvédi valamennyire, bár nagy reményeket nem fűzök hozzá, de azt remélem, mégis, így lesz a legjobb.
Oltatni pedig nem oltatom fölöslegesen, főleg nem ezzel a pár hét alatt összerittyentett, kipróbálatlan H1N1 vakcinával. Mondjuk kicsit amúgy is hisztériának tartom ezt a járvány dolgot, remélem, nekem van igazam..
Remélem, rokonaink, barátaink és üzletfeleink megértik majd, hogy még idén nem szívesen visszük az influenzás időszakban emberek közé.
(amúgy nem értik meg, már egy hónapja hallottam olyat vissza, hogy az illető nem érti, mit kell egy gyerekből ekkora ügyet csinálni - leszarom )

De minde ember egy lehetséges betegségforrás, amit az illető el sem kap esetleg, mert ő erős, de Benedeket simán kiüti. Akkor meg majd vonogatják a vállukat az okosok, és a gyerek szenved.
Szóval inkább sértődjön meg a fél világ, mert igazából, ha így megbetegedne, csak mert mi engedtünk a nyomásnak, akkor egyedül mi lennénk a hibásak.

Benedek hozzávetőlegesen három nap alatt tökéletesen rájött, hogyan kell ujjat szopni.

Azt hiszem, a cumit soha többet nem fogom tudni beleerőltetni a szájába hátha alapon, de nem is akarom.

Ha eszik, mire magamhoz emelem, már lelkesen szopja az ujját, és kis nyaffantásokat hallat, kifogásolván, hogy nem jön a kaja; alig tudom kirángatni, és rácsatlakoztatni a töltőállomásra.

Ha hasra teszem (mi úgy altatunk), rögötn bekapja valamelyik ujját (a mutató és a hüvelyk ujjait is szopja még), aztán pár perc múlva kezdené a szokásos fekvőtámaszozást, ami borzasztó vicces, mert még mindig lelkesen próbálkozik, hátha lehetne úgy is kivitelezni, hogy közben az ujja a szájában marad.
Ezt többféleképpen is tudja prezentálni, hol a kezét próbálja emelni a fejével, hol úgy emelné a törzsét, hogy a feje lent marad, illetőleg, amikor egy töredékmásodpercre megválik az ujjától, felemelkedik, és rögtön utána kapná is be újra.
Hiába magyarázom neki, nem hiszi el, hogy akkor is pofára esik, ha nagyon gyorsan kivitelezi a trükköt. De ha a jó oldalát nézem, a fiam lesz az új Villám Jack, amennyiben a kitartását nem tőlem örökölte.





Az is kiderült, hogy szegény babukámnak már annyi baja volt, hogy azt sem tudtam, mikor miért nyivákol, mert az éjszakai gyakrankelés megmaradt, sőt határozottan romló tendenciát mutat, most már egyértelmű, hogy ez a foga miatt volt.
Nappal is nyűgös, nyafka (de sokkal jobb összességében a közérzete, mint eddig volt), de éjszaka sokat sír, óránként legalább egyszer felébred és ilyenkor bizony ki kell vennem, ergo fel kell kelnem, hogy megnyugodjon.
A nyála néha ömlik, néha csak kedélyesen csurgatja. Az ínyén az égvilágon semmit nem látok, amit fognak nézehtnék, csak, hogy duzzadt, mint eddig.
Az a legrosszabb az összes ilyen nyavajával, mint a hasfájás, meg ez is, hogy gőzöm nincs mivel számoljak..
A rendes korával pl már túllépte a pocakproblémás 3 hónapot. Akkor a korrigált korával kéne számolni?
De könyörgöm, a foga meg láthatóan úgy gondolja, hogy Benedek már 4 hónapos nagyfiú, nem egy nyiszlett kis kéthónapos..
Szóval érdekesek lesznek még ezek a céldátumok.

Nemtörődöm anyaként ez csöppet sem azért érdekel, hogy mikor csinálja már végre a dolgokat, hanem, hogy mikor múlnak már el..

A tegnapi alapos tisztogatás hadművelet eredményeképp Benedek most, ha nem is könnyen, de magától pukkantgat.
Szerencsétlen, ha belegondolok, hogy totál el volt dugaszolva hónapok óta, nem csoda, hogy fájt a hasa.. Lehet, hogyha eleve ezt a ritkánkakilást kezelem, ki sem alakul az egész hajcihő.

Reggel láttam, hogy erőlködik, gondoltam, megpróbálom, hogy most milyen hatásfokkal tudom kinyomkodni belőle, mert ugye eddig leginkább csak a tehetetlenségünket levezetendő csináltuk, nem nagyon használt, de most minden nyomásra kedélyes rotyogás volt a válasz.
Az egész lakásban átható, gyomorforgató szag terjeng, szörnyen büdös, ami kijön szegénykémből.

Gondoltam, a fogzásra kipróbálom ezt a Viburcol kúpot a fogzásra, csak azon az van, hogy az első pár alkalommal direkt visszafelé sülhet el a hatása, úgyhogy délelőtt nyomtam bele; nem vágytam egy éjszaka cigánykerekező gyerekre.

Mikor elkezdtem beledugni, csomó puki kijött megint, úgyhogy megint megmozgattam benne kicsit, aztán a következő pillanatban már a nyakam törölgettem és konstatáltam, hogy ezek szerint tegnap nem végeztem elég alapos munkát.
Még a tegnapi mennyiség fele simán kijött, aztán Benedek boldogan elnyúlt, mint egy béka a napon.

Azóta is lelkesen rotyogtat. Szóval lehet, hogy más oka is van és lesz még ezzel probléma, de biztos, hogy emiatt sem ment neki, gondolom ott feszítették a sor végén a kis pocakját..

Borzasztó lelkiismeretfurdalásom van, nagyon fájhatott szegénynek, és nagyon örülök, hogy most már ezt a kérdést tudom kezelni, mert ha a hasa továbbra is fájna, legalább nem ettől; amúgyis, baromi egészségtelen lehet, hogy ott gyűlik a cucc hetekig..

Az alvási mutatók nagyjából változatlanok, hajnalban Benedek bemutatott már 30 perces felvonásokat is, holnap talán le sem fekszem.

Délelőtt kicsit elcsúsztunk a tornával az előttünk lévők miatt (jövő héttől át is tettük szerdára,) úgyhogy Benedek éhes volt, meg fáradt, muszáj volt az SZTK-ban megetetnem, amitől rögtön meg is fájdult a kis pocakja a torna alatt, de azért az új gyakorlatokat átvettük Rakibbal, akitől egyébként a múltkori blogbejegyzésből kiindulva (hát igen, nekem tényleg egyszerűen eszembe sem jutott, hogy érdeklődjek, hogy ő milyen módszerrel dolgozik, láttam, hogy jól, ez pont elég, de ha indiántáncot járna, akkor ismegmelengetné a lelkem, ahányszor odamegyek, amire szükségem van, szóval eddig nem merült fel bennem kérdésként.. ) megtudtam, hogy bár persze mindenki ért nagyjából mindenhez, de ő főleg a Katona-módszerrel dolgozik.
Ami azért vicces, mert ez pont többek között olyan koraszülöttes, még mondta is a Jánosos gyógytornász, hogy esetleg később majd tanulhatnék valakitől Katonás gyakorlatokat és csinálhatnánk otthon.

Sajnos elfeljtettem vinni a gépet, amire azon felül, hogy kétségkívül nagyon fotogének együtt Benedekkel praktikus okom is lett volna, mert annyira lyukas a fejem, hogy az olyan egyszerű dolgok, mint hogy támasszam meg a lábát hasonfekve, és ingereljem, hogy nyomogassa magát előre, bonyolult dolognak tudnak néha tűnni.

Jó, ez azért még megy, de van olyan is, ahol direkt emlékszem, hogy mondta, hogy na, erre figyelj oda, hogy így tartsd/ne tartsd. Nagyon figyeltem, csak már nem tudom, mire. Meg rémlik, hogy mintha négy új mutatványt tanultunk volna, de csak háromra emlékszem, a térdelősre, az összehuzogatósra, meg őő a harmadikra sem emlékszem, basszus.. Tegnap az még megvolt, gondolom, majd eszembe fog jutni.

Egész nap ment a nyafi, meg a pocakfájás, úgyhogy estére drasztikus módszerhez folyamodtam.
Dénes mondta, hogy ők Zoénak, mikor ő sem tudott kakilni, glicerines kúpot adtak és az szépen megoldotta a problémát.
Ezt akármikor lehet adni, mert gyakorlatilag csak zsír, direkt erre van.

Na, szépen kiterítettem Benedeket és megizéltem szegényt a kúppal. Nem beledugtam, hanem csak majdnem, és kihúztam, aztán még ezt párszor megcsináltam, és hirtelen elszabadult a dolog, Benedekből olyan mennyiségű szörnyű állagú mindenféle tört elő, érdekes hangok kíséretében, hogy tényleg fogalmam sincs, hol volt ennyi szmatya eddig ebben a szegény gyerekben.
Szintén érdemes megjegyezni, hogy utána még párszor dugdostam bele, és kijött még kétszer ennyi cucc, ami azért érdekes, mert kb ennek az adagnak csak a negyedét szokta kikakilni.
Hova lesz akkor a többi? Gondolom, gyűlik, gyűlik benne, amibe nagyon rossz belegondolni, nem hiszem, hogy jót tenne a szervezetének, hogy pang benne fél liter kaki nonstop, nem csoda, hogy fáj a hasa.

Ezt a mutatványt mindenkinek ajánlom, nagyon utánanéztem, veszélytelen ez a glicerines cucc a baba záróizmának, meg nincs is benne hatóanyag, de benne sem kell hagyni a gyerekben eleve.
Ha meg már kiürült, max nem jön semmi. Arra viszont nagyon kell figyelni, hogy legyen alatta egy vastag takaró, kéznél pár pelus és törlőkendők. Ketten a gyerek két végéről asszisztáltunk a művelethez, és mindketten szépen olyanok lettünk, meg körülöttünk még sok minden más is, pedig jól letakargattam a kanapét. Gábor viszonylag ép bőrrel megúszta, visszavonulót fújt az első perc után és messziről fujjozott egy darabig, aztán már ezt sem bírta és elment valami gyilkolós játékkal levezetni a stresszt.

Benedek viszont tündérke volt az este további részében, és tádááááám: aludt először 5, azaz öt órát, aztán még hármat, aztán mondjuk már csak másfeleket, de tisztára újjászülettem!

Azt hiszem, ezentúl szépen kiprgálom, ha azt látom, hogy kezd telelenni, ez sacc négy naponként látszik aktuálisnak, ha így végiggondolom.

Majd veszek hozzá valami vegyvédelmi felszerelést..

Márminthogy a betegségben, az alvásban és a kakiban.

Az, hogy Benedeknek egyik sincsen.

Az egyiknek örülünk, a másikon szomorkodunk..

Már csak egy kis halovány takonykór jelentkezik esténként, illetve nagyobb üvöltések esetén, amúgy a betegségtől nem szenvedünk már. Vagyis, én igen, mert azért még mindig igen férfiasan horkol, azt pedig már az apjánál sem állhatom, node van ez így, egy okkal több, vagy kevesebb, hogy ne aludjak, már igazán nem számít..




Van sajnos más, ami miatt Benedek sem alszik, nagyon titokzatos, úgy gondolom, hogy a fogzás miatt, de a lényeg, hogy már második napja 50 perc után felébred. Nappal és sajnos éjszaka is. Rajta nem nagyon látom, hogy kimerültebb lenne, de engem rettenetesen megterhel az óránkénti kelés.

Fogalmam sincs, mit kéne csinálnom.. Hagyjam sírni? Nem hiszek ebben. De ugyanakkor lehet, hogy pont itt rontom el, hogy ahányszor óránként felsír, tudja, hogy mindig jön egy kis dajkálás.
Nagyon-nagyon tanácstalan vagyok, mindenesetre, remélem, elmúlik pár nap alatt és nem szokik hozzá. Ettől nagyon félek. Igazándiból mindentől rettegek, ami hosszú távon befolyásolhatja a hőn áhított alvásomat. Pár hete még négy, meg öt órákra vágytam, most mérhetetlenül vágyom kettőre, meg háromra. Vicces tanítómester az élet!


A harmadik, egyben sarkalatos és örök probléma a kakihiány-pocakfájás kombó.
Ezen a héten Espumisan szünetet tartottunk, csak este, meg néha reggel kapott, hogy kicsit elszokjon tőle és megint szuperül hasson.
A konklúzió az, hogy Benedeknek határozottan javult (most éppen) a pocakja. Már csak reggel és este fáj. Ez nagy előrelépés.
Relatív sokszor sikerül saját kútfőből megoldani a rotyogtatást, kaki viszont az ominózus mindentösszefosós eset, vagyis egy hét óta nem volt, és ahogy telik az idő, azért a hasa is többet és erősebben fáj.


Este borzasztó aranyos dologra jöttem ki a fürdőből: Gábor lelkesen passzírozta Benedeket, közben mondogatta neki a Haragosit és Benedek csak kacagott, kacagott. Imádnivalóak voltak és az egész olyan nagyon kedves. Rohantam is sutyiban a gépért, hogy csinálok szuper apukás-játszós videót.
Már épp készültem befejezni, amikor Gábor, megtörve az idillt, megszólal:
Nem igaz Benedek, hogy tíz perc alatt egyetlen egyet sem fingottál!
Úgyhogy az évszázad videója tönkrement a sírvaröhögéstől, amit műveltem, de azért Gábor dögönyözte tovább a lábikóját, én meg csináltam utána még vigyori képeket a szenvedő alanyról.

Aki amúgy értett a szép szóból, és megtette végül a zapjának párszor a nagy szívességet.

Benedek ma először járt Pilismaróton.

Itt van a nagyszüleim telke, amit még akkor vettek, mikor anyu is gyerek volt.

Itt töltöttem kisgyerekkorom nyarait, meg úgy egyáltalán, a hétvégéket, és minden szabadidőt.
Itt tanultam fára mászni, biciklizni, úszni a Dunában.

Mamáék idén valószínűleg má nem mennek le többet, úgyhogy mi is felpakoltuk Benedeket, hogy megmutassuk neki, hol fog rohangászni.

Igaz, egyenlőre még csak anyu rohangászott, aki szintén lent volt, méghozzá Benedekkel,




Benedek mostanában a fogzásból eredő örökös nyelvszopogatás hatására bármikor, már amennyiben kézben van természetesen, képes magát valamiféle bamba révületbe hajtani.




És mivel ilyen jófejek voltunk, hogy biztosítottuk a jelen lévő déd- és nagyszülőknek a folyamatos, érdekfeszítő és különleges programot, megjutalmaztuk magunkat egy kettesben végrehajtott sétával a Dunaparton.

Sokat nem sétáltunk ugyan, csak le, meg föl, lent viszont nagyon jót kacsáztunk, tisztára, mint a régi szép, udvarlós időkben a Rómain.

Ma is, csakúgy, mint eddig, a hasfájás jegyében telt a nap.

Benedek üvöltött, én sétálgattam vele, elvoltunk, mint a borsó, meg a héjja.

Van viszont egy szuper új kunsztja Benedeknek, amit egyrészt rendkívül vidám dolog szemlélni, ráadásul nagy előrelépést várok tőle koordináció ügyben!

A cumi ugye nálunk sosem működött, ha bent tartottam, esetleg hajlandó volt nyammogni rajta, ez jellemzően a kocsiban történt, fekve úgy sem kellett neki.

Ugyanakkor itt van ez a fogzás dolog, aminél praktikus tud lenni, ha a ded mindenféle vacakot pakolászik a szájába.
Hát, ez ugye nálunk még nem játszik.

Pár napja viszont, rájött, hogy van neki az a hadonászó, csimpaszkodó kis dolog a törzsén, így megállás nélkül próbálkozik azzal, hogy az öklét begyömöszölje a szájába.

Ez elég nehezen megy, mert a szájához még csak-csak elnavigál, de onnantól rendszeresen csak csépeli magát, amitől dühös lesz, és üvölt. Most már egyébként szinte sosem sír, ellenben üvölteni sokat és kitartó módon szokott, valamint, be kell ismernem, igazi türelmetlen kis méregzsák (a trészihogg morcos babatípusa ), ha bármi, akármi, csak egy icipicit nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor fél perc alatt úgy ordít, hogy zeng a ház..

Naszóval, úgy történik az ominózus eset, hogy Benedek veszettül koncentrál, csak úgy bandzsít bele, és navigálja a kezét a fejéhez. Látszik, hogy nehezére esik, a keze rebbenne el másfelé folyton, de nem, bandzsa vitézünk hősiesen állja a sarat.
Elérünk a fejéhez. Ekkorra már nagy az izgalom, Benedek, tisztára mint az óriáspolip a horrorfilmben, kinyitja a száját, és ahogy a polip csőre, úgy az ő kis nyelve is elkezd dolgozni, lelkesen szopizza, szopizza a levegőt. Aztán, hogy maradjunk a párhuzamnál, itt egy kis hatásszünet, akarom mondani koordinálás közetkezik, Benedek az eddigre már csupa nyál pofiján elkezdi huzigálni az öklét, úgyhogy nagy az izgalom, a hajó még hánykolódik, a polip, akarom mondani Benedek dühödten tátog. Végre finisbe értünk, az ökle megakad a szájgödrében.
Benedek turbó üzemmódra kapcsol, és a szopómozgás átvált dühödt nyalakodásba, mert ugye a keze csak a szájához ér, szopni nem tudja.

Igenám, de bár hősünk szerény ember, és mint ilyen véletlenül sem akarná például az egész kezét, mondjuk könyékig elfogyasztani, arra igenis igényt tart, hogy mondjuk azért az egész öklét feltétlenül begyömöszölje a fejébe.

Elárulom, nem megy neki, a végeredmény, dühödt üvöltés, újrakezdés, nyálban úszik az ágy, én, bármi, ami fél méteres körzetben van.

Az új kunszt abban merül ki, hogy véletlenül rájött, hogy van ám őneki ujjacskája, ami befér a szájába.

Igaz ugyan, hogy az ujjait direkt szétnyitni még nem tudja, de már dereng neki valami összefüggés, mert most már, ha elért a szájáig, a gyömöszölés közben össze-vissza forgatja az öklét, és ha beleakad a szájába az egyik ujja, akkor azonnal visszavált szivattyúzó üzemmódba.
Persze, mihelyt sikerül az ujját bekapnia, azonnal közbeszól a fogóreflex, és Benedek vinnyog, végülis, megértem, nekem sem a kedvenc sportom belülről karmolászni a számat..

Eddig kétszer láttam, hogy sikerült a mutató- és egyszer a hüvelykujját szopnia 3-4 másodpercig. Sajna tovább nem és ez ugyebár szintén roppant bosszantó dolog, amit büntetni kell.

Elárulom, annyira szeretném, hogy sikerüljön neki, hogy néha csalok, és segítek szétnyitogatni az ujjait.







Remélem, hogy ez lassan arra vezet, hogy fog tudni direkt fogni és akkor majd azzal szuperül leköti magát és nekem is eg picit több időm lesz, neki meg sok-sok sikerélménye..


Este összeszedtem magam és szuper pizzát rittyentettem. Valami jó filmet is meg akartunk nézni, de arra már nem futotta. Szélsebesen eltüntettem az óriási tepsi pizza nagyobbok felét és beájultam..

Szép csigalassúsággal haladunk a boldog végkifejlet felé!

Mikor is, ha nem jelen megtépázott lelkiállapotomban sikerült találkoznom a bezzeg-anyával.

Persze más is mesélte már, hogy ez a példány létezik, de én bizony nem hittem, vagy ha hittem is, azt gondoltam, teszek rá magasról.

Felhív egy régi ismerős, olyan régi, hogy évek óta azt sem tudtam, él-e, vagy meghalt.
Annyira felületes ismerős, hogy még ezt a bezzeg-hajlamot sem fedeztem fel benne, vagy lehet, hogy a szülés hozta meg nála (amiről szintén nem tudtam).

Hogy hallotta, hogy Benedek is megszületett és hát hogy vagyunk. Egy héten születtek amúgy a kölkök, mint kiderült, az övé még ráadásul két nappal fiatalabb is, mint az enyém.. Ez jól beleégett az agyamba, mert sokszor meghallgattam, hogy nahááát, pedig a Móricka még ráadásul fiatalabb is..



De nagyon nagy hülye lennék, ha ezek a gyerekre vonatkozó dolgok kicsit is érintenének, mert eleve úgy számolom Benedeket, mintha 9 hónapra született volna, és még ott is tisztában vagyok vele, hogy picit le lesz maradva azért sok dologban, de közben van annyira jó állapotban, hogy ne idegeskedjek, hogy nem lesz-e valami maradandó gond, mert ez nálunk szerencsére nem játszik..




Szóval, mikor kellőképpen megcsodáltam, hogy az ő gyereke milyen ügyes és mennyi mindent csinál, és ő is sajnálkozott, hogy az enyém meg nem csinál semmit (hát mit kellett volna mondanom, mosolyog, meg rugdalódzik, ennyi..), akkor áttértünk rám, és ott már nem rendelkezdtem megfelelő védfalakkal.

Hogy fáradt vagyok, mert a gyerek hasfájós? Az övé nem.
Hát biztosan olyanokat eszem, amitől megfájdul szegénykének, de ő megérti, nehéz lehet megállni (két hónapja egy speciális, krumpliból, tojásból, kenyérből és barackból álló diétán vagyok, mert még ezektől fáj legkevésbé neki), majd kedvesen megkérdezte, mennyit is híztam a terhesség alatt.

És a házimunkát hogy bírom? Sehogy? Á, neki bőven van energiája, főz, mos, takarít, szívesen csinálja, és hát annyi energiát merít a babából.
Vasalom a baba ruháit? Hogy a magunkét sem? Á, ő megérti persze, de azért ő soha nem hagyná el a vasalást, végülis mégiscsak az a minimum, hogy az ember ennyire legyen igényes.

És Gábor? Mennyit segít? Mit csinál ő? Pelenkáz-e, fürdet-e, sétáltat-e? Ő is hazatelefonál napi háromszor, hogy hogy van a baba és ha teheti, ki sem adja a kezéből?

Az ő férje egyszerűen rajong a babáért, ragaszkodik hozzá, hogy mindig nála legyen, ha otthon van, átvállalja az éjszakákat.
Emellett sosem volt ilyen szerelmes, a szexuális életük sosem volt ilyen aktív, naponta hozza a virágcsokrokat, gyertyafényes vacsorák, öröm, boldogság.

Hiába tudom, hogy ezt valóban megvalósítani csak úgy lehet, ha az embernek van minimum három fő bentlakó személyzete, de én olyan, de olyan nyomorultul éreztem magam, mint még a szülés óta soha.

Haragudtam magamra és Gáborra, hogy mi miért nem vagyunk ilyen tökéletesek. Pedig nem hiszem, hogy ha bárki tud ilyen lenni, akkor annak nem fizeti meg valahol máshol az árát.

Mégis, olyan igazán extrán nyomorultul érzem magam a bőrömben, na..
Meg szomorú vagyok, meg egyáltalán..



Benedekkel amúgy ma elsétáltunk vásárolni és megkapta az első nagyfiú-pelenkáját, vagyis 5-9kg-osat, ami már nem az Újszülött, hanem az Aktív kategóriába tartozik.




Kár, hogy nem tettem el egy 1-2kg-os korapelust, vicces lenne egymás mellé rakni a kettőt.
Lehet, hogy majd ha legközelebb viszem kontrollra, lemegyek a tejkonyhára és kunyizok valamelyik anyukától, hogy majd megnézhesse, ha nagyobb lesz.

A foga ezerrel beindult, a popsija tiszta vörös a sok lenyelt nyáltól, így aztán már fogalmunk sincs, mitől üvöltött délután fél kettőtől kilencig.

A lehetséges okok, vagy inkább mind egyszerre: fáj az ínye, fáj a popsija, székrekedés, nem tud pukizni, hasfájás, takony, torokfájás, hőemelkedés, nátha.

Nem volt valami jó napom..

Persze tényleg egy dög anya vagyok, mert neki meg mégúgy sem, szegénykémnek..

Benedek ma 17 hetes..

Összegzés következik:

Már jó nagy, vagyis, dög nehéz, de kénytelen vagyok hinni nálam tapasztaétabbaknak, hogy lesz ennél még sokkal nehezebb is.
Kb 5200 g., és egyenlőre tartja a heti 200-250 g-os növekedést, ami azt hiszem, elég soknak számít, főleg, hogy messze nem eszik annyit, amennyit szeretne, szerinte kaja az egész világ. Ami végülis lehetne bók is, mert akkor én vagyok a világ, és mint ezen okfejtésből is látszik, egy igen fáradt agyú világ lehetek maximum..

Az alvás katasztrófa, mutatkozott némi javulás, kezdett az első alvásnál 4-5 órákat aludni, aztán jött a hasfájás, és az ezzel járó kajamegvonás, így visszatértünk a 3 óránkénti evésre.

Lassan-lassan kezdi elfoglalni magát. Csinálni ugyan még nem csinál semmit, a kezével az egyetlen dolog, hogyha nagy ritkán hajlandó cumit venni a szájába, akkor belecsimpaszkodik és veszettül nyomja a szájába, de elnézelődik egy kis ideig, kb 20 percig, és csakis, ha épp olyan kedve van.
Ha csörgetek neki dolgokat, már megnézi, kis ideig le is tudom kötni vele..

Mostmár teljesen határozottan tudjuk, mit szeret, azt, ha én sétálok vele, függőlegesen van, de a fejét már nem szabad nagyon tartani, hogy nézelődhessen, és énekelek. Ezzel elvan bármikor, ha nem éhes.

A mozgása sokat fejlődött, emelgeti a fejét, fekvőtámaszozik, és ha függőlegesen tartom, próbálja tartani a fejét, ami nem igazán megy neki, de mindenestre marha öntudatosan hátracsapja, igaz, így a plafont nézi, de nem baj, fő az önállóság.

Ha nem fáj a hasa (ez sajnos kb mindennek az előkövetelménye), akkor tiszta vigyor, mindenkire visszamosolyog, fülig érő szájjal és lelkesen rugkapál.

Tudja mondani, hogy heeee, g, és valami ciccegő hangot is, mintha csettintene a cselvével; újabban ez a sláger.

Alul jönnek a fogai, ami miatt olyan, mintha megveszett volna, és folyton cserélni kell alatta a pelenkát, mert utál a nyálban feküdni.

Igaziból az elalvás az egyetlen nagy sikersztorink, ha úgy teszem le az ágyába, hogy álmos, akkor elalszik, így nálunk nincsenek nagy üvöltős alvósharcok. Persze ehhez az kellett, hogy egy hétig kutyakemény, kőszívű dög voltam, de megérte.

Fura érzés, amikor olvasom azokat az anyukákat, akikkel együtt kellett volna szülnöm, és akiknek a babáinál ilyen módon Benedek jó két hónappal idősebb.
Hogy van, aki pár hetesen már 10 órákat alszik éjszaka, hogy több órán keresztül elvan magában, meg, hogy miket csinálnak.
Benedek persze le van maradva, és gondolom, ahogy jönnek a nagymozgások, onnantól majd durván le lesz.

Ez persze rosszul esik egy kicsit, de igazából, teljesen őszintén tudom azt mondani, hogy nem érdekel.
Benedek a lemaradók közül nagyon az élen van, szinte disznóság egyáltalán odaszámítanom, ezzel a kicsike hipotóniájával.
És hát, sosem tudnám elfelejteni, hogy nem elég, hogy itt van nekünk, de szép, egészésges baba.

Ami még szintén nagy siker részünkről, bár ez nagyrészt gondolom mázli, az az, hogy tök jól megy neki a szopás, nekem meg van rengeteg tejem. Persze borzasztóan megszenvedtünk ezért, de sikerült, és láttam sokakat, akik épp így megtettek mindent, és mégsem jött össze..

Azt, bevallom marhára irigylem, ha valakinek a gyereke pár hetesen végigalussza az éjszakát, vagy egyáltalán, akárhány hetesen.
Az még nekem sem nagyon tette be a kaput. Ha Benedek is jobb alvó lenne, minden annyira más lenne.. Lenne energiám magamra, Gáborra, a háztartásra, de így arról szól a napom, hogy ne ejtsek le lehetőleg semmit, beleértve a babát is.

Azt hiszem, elértem a legaljára:

az éjjel, mikor négykor még csak két és fél óra alvás volt a hátunk mögött, több részletben, és Benedek már két órája fent volt és üvöltött, én meg negyedszer próbáltam belenyomni a hülye espumisant, merthogy most, hogy nem alszik, pesze a hasa is fáj nem kicsit, és ő csak tekergett, és kiverte a kezemből minden alkalommal, és már alig volt, és ez is csak pénzbe kerül, ami most nagyon nincs, és csak sírt és én is sírtam, akkor letettem és elkezdtem volna kiabálni vele, de aztán szerencsére nem fejeztem be, de dühös és haragos voltam, hogy így kiszúr velem (sajnos ez akkor teljesen racionális érzésnek tűnt..), és aztán, mikor még mindig semmi sem volt jó, és már mindketten nagyon kiakadtunk Gáborral, akkor csúnyákat mondtunk egymásnak, összevesztünk, Benedek hatra elaludt és most azon töprengek, mit tudnék csinálni, hogy a négy hónapos fiam ne ébredjen éjszaka két és fél óránként még mindig, mert ha azóta egyszer is kialudtam volna magam, hogy itthon van, most nem lennék egy szörnyeteg.

(Öröm az ürömben, hogy reggel kaptunk egy olyan rossz hírt, hogy onnantól spontán rögtön nem voltunk már összeveszve..)






Jó hír viszont, hogy hétfőn megszületett barátaink, Monka és Tibi kislánya: Lilla; sok-sok örömük legyen egymásban! (és remélem, jó alvókája lesz! )

Picit aggódtam a vasárnap éjszakai hányikálás miatt, de aztán Benedek jobban lett.

Hétfő délután nagyon nyűgös volt, de azt ráfogtam a tornára, volt már, hogy nagyon kifáradt tőle.
Késő délutánra viszont nyilvánvaló lett, hogy Benedek bizony beteg.

Szegény csak szörcsög össze vissza, napközben folyik az orra és attól öklendezik, éjszaka meg épphogy bebetonozódik a takony, akkor meg azért. Folyton krákog, nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy fáj a torka.

Csak sír, csak sír, nem tudom elaltatni, ha sikerül, akkor is felébred, hogy nem kap levegőt.

Szopizni sem tud, ujjat szopni se, hiszen az orrát nem tudja használni, ettől mindenféle extra adag levegőket nyel, amitől a pocija is jobban fáj, mint eddig.

Ha nagy nehezen belenyomok valami kaját, fél órán belül jön vissza, mert állandóan öklendezik a bedugult orra miatt..

Tegnap 37,5 volt este a hőmérséklete, szerencsére annál feljebb nem ment, én pedig úgy gondoltam, ha nem emelkedik, még nem dugok bele kúpot. Nagyon remélem, hogy nem lesz lázas ma sem..

Nagyon elesett szegény kisbabám, borzasztóan sajnálom, annyira szenvedek attól, hogy nem tudok neki segíteni..

Emellett az, hogy énbennem is lappang a dolog, meg sem kottyan.

Fáj a fejem, a torkom és taknyos vagyok.


Nagyon remélem, hogy Gábor nem kapja el, az nagyon betenne most. Kiköltözött a nappaliba, Benedek semmit nem aludt az éjjel, nincs értelme, hogy mindhárman kikészüljünk..


Az ő főfőfő feladata az, hogy szívja Benedek orrát, mert én, aki minden gusztustalanságot egyfajta perverz élvezettel szemlélek, ettől egyszerűen hányok. Ez van.
Éjszaka azért ő is mászkált vele egy kicsit, szerencsétlen gyerek, hogy is tudna lenyugodni, mikor farkaséhes és jó kis tejillatfelhőben hurcibálja az etetésre kijelölt személy, aki nem hajlandó csakazértsem megetetni. (tökmindegy lett volna, úgyis kibukja, és akkor az öltöztetés plussz macera neki, később már a hasa miatt nem is tudott vona szopni.. sutba vágtam az elveimet és kapott teát cumisüvegből, abból sok bennemaradt..)

Benedekkel ma megint mentünk tornázni Rakibhoz.
Szerintem valahol Benedek tényleg emlékezhet a hangjára még a pocakomból, mert huszad ennyi nyúzást nem enged másnak, pl a PIC-en, mikor ott nézik.

Kaptunk új gyakorlatokat, majd szépen csinálom vele itthon, aztán egy hét múlva viszem vissza..

Megint meglátogattuk Zoéékat.

A nap szuperjól telt, köszönhetően a hajnali izgalmas eseményeknek, ami megint figyelmeztetett, hogy én tervezek, és aztán egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok.

Benedek kivételesen nem hétkor kelt reggel, hanem öt negyvenkor, ami miatt először kicsit morcos voltam, de aztán hamar rájöttem, hogy hohóóó, ezek szerint akkor ma tovább alszom, merthogy a zaj és főleg a fény az én álmomnak nagy ellensége, így a hetes kelések után már csak ténferegek általában.

Egyszóval nagyon szépen elterveztem, hogy kialszom magam, amikor Benedek szopizás közben úgy döntött, hogy az elmúlt napok nyafijának tárgyát végre beleerőlködi a pelusba, így a szép félálomból az ébresztett, hogy a gyerek ruhájának nyakából kifröccsenő kaki konkrétan az én arcomat teríti be.
Azt hittem, túlzás ez az anyatejes-kakihiszti, de lám, minket is elért ez a szép végkifejlet.

Miután szépen kihámoztam Benedeket mindenből, ami ráragadt, megfürödtünk, újra felöltöztettem, addigra egyrészt bőven megvolt hét óra, másrészt épp, mikor megkíséreltem legalább őt visszatenni egy jólirányzott biccentéssel sugárban lehányta mind saját magát, mind engem.

Így aztán kezdhettem elölről a pucoválást.

Kilenckor amúgy szépen elaludt, én meg esküszöm, nem emlékszem már mit csináltam. Gondolom, nem aludtam, mert abból Gábor nagy felhajtást csinált volna, hogy éééén, és nappal, de valahogy kiesett a dolog.

Naszóval ennek a kis közjátéknak köszönhetően Benedek egy tündér volt egész nap. Nem fájt a hasa, kedélyesen rugkapált, még nyakig szaros volt, mikor már a füléig ért a szája és ezt abba sem hagyta egész nap.

Szépen elheverészett mellettem, így aztán beszélgettem, pizzát ettem, két kézzel, meg egy csomó ilyen izgis dolgot műveltem.

A hányás amúgy délután visszaköszönt, Benedek még négy váltás ruhát fogyasztott lefekvésig, én a másodiknál úgy döntöttem, hagyom a fenébe, jó leszek így is. A többiektől utólag elnézést a szag miatt.


A poszt címe onnan kerekedett, hogy Zoé, akitől Benedek szerintem már több puszit kapott, mint tőlem, jött segíteni, mikor pelenkáztam és valami hihetetlen édes volt, ahogy rájött, hogy valami nem stimmel a pucér Benedeken.

Persze már mindent megért, de még nem beszél, egyenlőre főleg cica neki minden, viszont remekül kommunikál így is, és egyszerűen imádnivaló volt, ahogy toporgott az ott lévő három felnőtt között, mutogatott Benedekre, és aaaaaa-zott kikerekedett szemecskékkel, és nem értette, mi nem stimmel.
Márti meg mondogatta neki, hogy tudod Zoé, Benedek kisfiú, és azt is, hogy nem, nem fogjuk meg, nem szereti a kisbaba..

Döbbenetes minidg újra és újra ráébredni, mennyire tiszta lap egy kisgyerek, és mekkora felelősség ez egy szülőnek..

Mivel anyu elkapta az iskolában az influenzát, mégsem hagytuk ott neki Benedeket szombaton, így a Gábor által beígért romantikarandi tovább várat magára.

Elmentünk viszont kirándulni a Hárshegyre a kis Nyuszifüllel.

Gábor talált egy szuper oldalt, a kirándul a babát , ahol mindenféle babakocsis kirándulásokat írnak le, térképpel, útminőséggel, babakocsiigénnyel és hasonlókkal.

Kedélyesen végigaludta az egész túrát, így az egyetlen eseményszámba menő történés az volt, hogy mire visszaértünk, bezárt a lángosos a kisvasút megállójánál.

Szipp.






Itthon aztán nem győztem kukkolni Benedeket, hogy vajon megtalálta-e holmi őrjöngő kullancshorda, aminek kapcsán be kellett ismernem, hogy egyszülött magzatom már olyan jó egészségesen hájas, akarom mondani, hurkás..

Átjött a hugom, elvileg azért, hogy pesztrálja Benedeket, amíg én rakodok, mert elborít már minket a káosz, lévén Gábor is, én is az extrán rendetlenek táborát gyarapítjuk. Mindehhez Gábornak van egy nagyon pedáns, nagyon rendszerető anyukája, így számára az is nyilvánvaló, hogy majd én elrakodok..
Mondjuk az én anyukámnál sem áll hegyekben otthon a kupi, (csak épp ott azért a padlóról nem lehet enni,) szóval itt a párhuzam meg is szűnik, de már nem terhesen sem tudtam csilivili rendet tartani, most meg főleg nem. Meg sem próbálom, de így néha olyan szintre ér a dolog, hogy már magam sem bírom, ilyenkor, mióta Benedek megvan, anyu és Lujzi többször átjöttek, és segítettek, mert a több órás melót Benedek mellett elég nehéz elvégezni..

A baj csak ott volt, hogy Benedek még mindig nyafi volt, így a dolog vége az lett, hogy szegény Lujzi kidolgozta a belét, mert Benedek rajtam csimpaszkodott, folytatván a tegnapi tendenciát.A végeredmény egy gyönyörű tiszta-rendes lakás, meg egy új fogadalom, hogy most már ez így is marad.
Gábor estére már újra szétszórta az összes cuccát, ettől azért kicsit frusztrált vagyok, de azt ígérte, majd elrakja..